Gazdik írták - Miért fogadj örökbe?

Gazdik írták - Miért fogadj örökbe?

“Fiatos barátnőnk jókat kacagott Demény posztjain. Belájkotuk. Tecccet! Demény lejött Veszprémbe dedikálni. Beült az 1971-es Fiat 500 autónkba Judittal együtt! Hatalmas siker! Ott eldőlt, mentett kutya kell!😁 Aztán eltelt pár év. Rommá dolgoztuk magunkat, plusz 3 év külföldi meló. 2017 év végén felbukkant Mákos Bejgli. Elkezdtük támogatni. Már nagyon haza akartunk jönni. Aztán sikerült! Bejgli pedig megvárt minket. 2018.05.01. fogadtuk örökbe. Pontosan egy éve! 😁 Egészségem romokban… Idén márciusban mentem kontrollra. Labor eredmények csillagos ötös! Mind ez a kiváló egészségem, egészségünk kizárólag Mákos Bejgli érdeme! És ahogy a legtöbb emberek hozzá állnak mentett kutyákhoz… Fogadjatok örökbe, hogy örök fiatalok maradhassatok!😁 Továbbá annyi de annyi jó emberrel ismerkedtünk meg, hogy ihay! Igazi emberi kapcsolatokból áll a világ! És a kulcsa egy mentett kutya!😁” (Mákos Bejgli gazdik)

A képen a következők lehetnek: 2 ember, , mosolygó emberek, ülő emberek, kutya, gyermek és túra/szabadtéri

“Én mindenképpen dogot szerettem volna, mert az volt az álom kutyafajtám, viszont vásárolni nem szerettem volna, amikor annyi kóbor kutyust látok az utcán, plusz, nem versenyzünk, nem szerettem volna tovább szaporítani, sem tenyészteni, ezért nem fontos, hogy törzskönyve legyen. Családi kutyusnak jött, így az sem volt mérvadó, hogy ismerjem az elődjeit, tudtam, hogyha beteg lesz neadjisten, akkor is imádni fogom, és bármit megteszek érte. Választáskor fontos szempont volt, hogy kutyákkal jól kijöjjön és egymás életmódját tolerálni tudjuk. Végső választásom pedig azért Őrá esett, mert első találkozásunk alkalmával leült elém, és a hasamra tett fejével nézett fel rám. Azóta is töretlen a szerelem ❤️” (Olivér gazdi)

 

“Miután az első kutyám, aki 10 évig volt a legjobb barátom, az Illatos útról került hozzám, egyértelmű volt, hogy csak mentett kutyàm lesz. Igazi kincseket lehet találni a szemétdombra dobva. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valamiért mindegyik kutyám (saját és ideiglenes egyaránt) azzal indított, hogy a szoba közepére fosott – volt, aki véreset, volt, aki csak simán folyékony-büdöset 😀 Aztán jöttek a pórázrángatások, a pakolászás, a szeparációs stressz, a bunyózás, a betegségek, de végül mind álomkutyává váltak. Volt, aki a hirdetőoszlopoktól rettegett, volt, aki a kopasz nagydarab férfiakat akarta megenni. Egyiküket sem készen kaptam, de mindegyikükért megküzdöttem és rengeteget tanultam és tanulok tőlük. Ha mentett kutyád van, akkor te vagy az, aki visszaadta a kutyád hitét az emberekben…” (Fülöp/ ex Totyó gazdi)

 

“Hogy mért fogadtam örömbe kutyát? A válasz, mert nem bízom az emberekben. Sajnos túl sok ember csak tárgyként kezeli az állatokat és mivel ti NEM, ezért döntöttem nálatok. Tudtam, hogy leellenőriztétek milyen esetleges betegségei lehetnek és mi az amire szüksége lehet (orvosi, mentális és viselkedési problémák) Így nem egy “zsákbamacskát” kap az ember. Én egy kiskutyát kaptam tőletek 4,5 hónaposan, aki szerelem volt első látásra. Nehézség nem sok volt csak ami várható (rágcsálás, egyedül hagyás, örökmozgás, félelem hiánya) Bármiben is volt problémám RÁTOK mindig számíthattam (nem engedtétek el a kezem) Most lesz 1 éves és már lenyugodott teljesen,naponta egyszer kifárasztó sétát teszünk ami jót tesz neki és nekem is így nincs kedve rosszalkodni. Még egyszer köszönöm Ninát❤️” (Nina gazdi)

 

“Mi azért döntöttünk az örökbefogadás mellett, mert olyan kutyát szerettem volna aki már “kész”, ismeri a lakásban élés szabályait és biztonságosan egyedül hagyható a kutyázásban járatlan gyermekeimmel napi 1-2 órára. Döme 9 évesen költözött hozzánk, azóta is imádjuk. 😍🐩🐾” (Döme gazdi)

 

“Azt tudtuk, hogy szeretnénk egy kiskutyát. Nagyjából azt is, hogy milyen fajtát. Tapasztalatlan kutyásként viszont, több kérdés is foglalkoztatott minket. Az első és legfontosabb, hogy fogadjunk örökbe, vagy keressünk egy tenyésztőt. Felsorakoztattuk az érveket, ellene-mellette. Egy dolog volt mindössze az örökbefogadás ellen, milyen lesz a személyisége? Mi van ha olyan fajta is keveredik benne, amit nem tudunk uralni, ami túl nő rajtunk. Az elmúlt három évre visszatekintve ez most hatalmas butaságnak tűnik, hiszen Te tanítod a kutyát, Te formálod, és igen, vannak benne ösztönök, fajta jellemzők, de ha figyelsz rá, és időt fordítasz arra, hogy megismerd a kutyád, ezek nem számítanak, mert már látni fogod a szemén, hogy mire készül és ő tudni fogja egyetlen váll rándításból, hogy mit szabad és mit nem. A mi választásunkat megkönnyítette egy szerelem első látásra.
És életünk egyik legjobb döntése volt Ő. Annyi, de annyi mindent kapunk tőle. Őszinte, elvárások nélküli szeretetet (persze azért néha elvárásokkal teli csábos pillantásokat is, mondjuk vacsora közben 😎 ). Aggódik, ha felkiáltunk, megnyugtat, ha idegesek vagyunk, hozza a játékát, ha rossz a kedvünk, és ha 2 percre megyünk el is úgy örül ha viszontlát, mintha ezer éve váltunk volna el. Nem érdekli hol vagyunk, ha velünk van, neki már az maga a paradicsom. De ezek mind szinte csak a kutya mellett szóló érvek, és miért örökbefogadás? A legtöbben csak tesszük a dogunkat, rakjuk a lábunkat egyiket a másik után, dolgozunk, mert kell a pénz, és a végén fáj, hogy nem alkottunk maradandót, hogy nem cselekedetünk valamit szívből, csak azért, hogy másnak legyen jo, de ha örökbe fogadsz, már tettél valami csodálatos dolgot, amire ha rágondolsz mindig melegséggel tölti majd el a szívedet. Megmentetted a kutyádat és lehetőséget adtál valaki másnak is megmenekülni. Szerintem örökbefogadni menő. ❤” (Pisze/ ex-Elena gazdi)

 

“Mi azért fogadtunk örökbe kutyát Tőletek mert a tacskókat imádjuk! Volt egy kutyusunk természetesen tacskó, amelyik 23 évig élt❤️ Két tacskót hoztunk imádjuk őket mert Tőletek már olyan kutyát kaptunk amelyik szocializált, lakásban nyugodtan itthon hagyhatjuk, nem tesznek kárt semmiben, kocsiba nyugodtan utaznak, és a legjobb döntés ami mellettetek szólt , hogy egészséges kutyákat kaptunk !!Szindi 8 éve Arnold 6 éve van velünk ! Még egy fontos szempont is volt! Tudtuk hogy ezek a kutyák sokat nélkülöztek és bántották őket most már évek óta csak szeretetet és gondoskodást kapnak a hátralévő még nagyon sok éveikre !! Köszönet a Futrinkának !😘” (Szindi és Arnold gazdája)

 

“A törpetacsink egyedül volt sokszor, mert mindenki műszakolt a családba. Szerettünk volna neki társat. Felvettem a kapcsolatot a Futrinkával. Egyszer jött a telefon, hogy lenne egy pár hónapos kislány tacsi, bőrbetegséggel küzd, de elkezdték a kezelését! Gondolkodás nélkül igent mondtunk! Mi vidéken élünk és nem tudtunk érte menni. Elhozták nekünk, gyógyszereket kaptunk. Minden nap kezeltük a szőrhiányos területet! Gyorsan kigyógyult belőle! A két kutya imádta egymást, nagy barátnők lettek! A mi kis tündérünk neve Lucy, akit nagyon – nagyon szeretünk!!!!!!!!” (Lucy gazdi)

 

“Már régóta gondolkoztam, hogy szeretnék egy második kutyust a kis pincsim mellé, és az akkor még nálatok ideiglenes befogadó barátnőm szólt, hogy érkezett hozzájuk egy nyolc hetes szálkás kis gombóc, ugorjak át megnézni. Átmentem, és hát szerelem lett. Rögtön írtam nektek, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretném őt! Szerencsére úgy gondoltátok, hogy alkalmas leszek erre a feladatra, így örökbe fogadhattam, és ez a szerelem azóta is tart. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig 🙂 Nehézségek voltak, hiszen egy babakutyáról volt szó. A szobatisztaságra szoktatás viszonylag gyorsan ment, cipők szétrágásáról való leszoktatás kevésbé 😀 És bevallom, a falkavezérségért még néha-néha harcolunk, mert hát egy konok, nagyfejű fiúval van dolgom, de soha nem adnám semmiért. A nehézségek ellenére sem, nem bántam meg. És amikor csak tehetem, mindenkit az örökbefogadásra buzdítok, mert mikor ránézek Szotyimra, eszembe jut, hogy ha úgy nézzük, megmentettem egy életet. (Vagyis kettőt, mert én az övét, ő az enyémet, de ez már egy másik történet….) Olyan szoros kötelék van köztünk, amit szavakkal nehéz leírni, ezt érezni kell ❤️❤️💓💕💞 ( Szotyola/ Ex-Batul gazdi)

 

“Azért döntöttünk az örökbefogadás mellett, mert szerettünk volna árva kutyuson segíteni. Hogy volt-e nehézség? Persze, hogy volt, de szerintem egy kölyökkutya eseteben is van! De sok segítséget kaptunk, és mi is törekedtünk a helyzet megoldására. Nekünk az volt a probléma, hogy Dugó/ex Degu nem jött ki a többi kutyával. Pórázon hatalmas szája volt, ma már kutyás helyekre, programokra járunk. Ha lesz még kutyánk, biztos hogy őt is menhelyről fogjuk örökbefogadni 💞. Idén lesz 6 éve, hogy hozzánk került.” (Dugó/ex Degu gazdája)

 

“Előző kutyusunk is mentett (szó szerint) kutyus volt. Így nálunk nem volt kérdés, hogy csak olyan kutyusok gazdái szeretnénk lenni, akiken segíteni kell. Rengetegen vannak, akik kutyust vásárolnak. Nem ítélkezem. De még több olyan szeretet bombák várnak arra menhelyeken, hogy valaki a családjába befogadja. Nagyon szeretem a dogokat, így a facen “véletlenül” találtam rá a Futrinkára. Emailben felvettem a kapcsolatot velük. Nagyon nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. 1 hét alatt lebeszéltük és már utaztunk is föl. Messziről jöttünk 3 gyermekünkkel. A legkisebb alig múlt 1 éves. 🙂 Fekete kislány kutyust szerettünk volna. Mikor odaértünk 9 dog várt szerető gazdira. Mindegyiket megnéztük, meséltek róluk. Majd az utolsó előtti kennelben megláttuk Bambuszt. Ahogy ránézett a gyermekeimre azt amíg élek nem felejtem el. Férjemmel egymásra néztünk és közöltük hogy a kutya választott. Nekünk ő kell. Így nagyon nagyon rugalmasan nagyon hamar vihettük haza. Bambusz egy sárga kisfiú. 😀 1 hónapon belüli ivartalanítási kötelezettségünk volt. Egy picit kicsúsztunk az időből de nem azért mert felelőtlen gazdi lennék. Nem. Azért mert a Bambusz érdekeit szem előtt tartva alig 45 kilóját elkezdtük szépen lassan felhizlalni. Nagyon félénk volt és szomorú. Félt a seprűtől a hangos hangoktól. Így azon voltunk hogy minél előbb úgy érezze a családunk része és ne mindjárt orvoshoz zavarjuk. Így megtörtént az ivartalanítás gyomorkivarrással egybekötve. Természetesen a Futrinkával tartva a kapcsolatot és velük megbeszélve. Egy imádni való tünemény. Sokszor mondom lett egy 4.gyerekem. Imádjuk szeretjük amit sokszorosan kapunk vissza. Semmi gondunk nincs vele. Szépen elérte a 65 kg-ot. Nem fél. Kiegyensúlyozott kutyus lett. Egy valamit nem tudtam vele sehogy sem kiküszöbölni, azt hogy nem szereti a kutyákat. Senkit nem tűr meg. Egyeduralkodó szeretne lenni. De sose legyen nagyobb bajunk. Ez a mi történetünk. Aki kételkedik az örökbe fogadáson, az nem biztos hogy a megfelelő gazdi tud lenni egy menhelyi kutyusnak. Szívből kell jönnie. Ha meg attól fél hogy honnan fogad örökbe akkor a Futrinkánál a legjobb helyen van. Mindenben maximálisan segítenek. Informálódni kell, a kutyusokat többször megnézni, sétáltatni. A kutya tartás nem egyszerű. Lemondással jár és kompromisszumokkal. Aki ezt nem tudja vállalni az azzal tesz jót ha nem vesz magához kutyust. Attól még nem biztos hogy rossz ember. Sőt. Belátni a hibánkat inkább jó dolog. De minden pénzt megérnek ezek a szépségek. Tehát hajrá leendő gazdik. :)” (Bambusz gazdi)

A képen a következők lehetnek: kutya

“Egy mentett állat örökbe fogadása nem csak felelősségteljes, hanem örökre szóló döntés. Pearly nagyon szomorú múlttal rendelkezik…mint sajnos sok más állat is….amikor Mónika megmutatta sok E-Mail váltást követően, számomra egyértelmű volt, mit kell tennem….Ezek a kutyusok sokat sérülnek és nélkülöznek az életben…, és szerettem volna mindazt a törődést és szeretetet megadni neki amiben korábban hiányt szenvedett „..Pearly egy csodalatos kislány ..❤️Előtte pár hónappal vesztettem el a kutyámat hosszú betegség után…Nagyon nehéz idők voltak…“Nem tudok Kutya nélkül élni…Pearly és én nagyon egymásra találtunk…“ megmentettük egymást“….Ő a mindenem, a legjobb barátom és a jövőben is csak az örökbefogadás mellett döntenék…“🐾❤️” (Pearly gazdi)

 

“Öreg kutyusunk halála után megfogadtuk, hogy nem lesz több kutyánk, a meglévő 3 kilós szobacirkálónkon, Pollyn kívül. 1 év múlva találkoztam a Német dog fajtamentéssel, és családi programként elmentünk Tárnokra kutyázni. Elhaladtunk egy kennel mellett, ahol a már gazdisodó Cadillac és Bentley voltak. Őket aznap ki sem hozták már, mondván jönnek a gazdik. Nagyon jól éreztük magunkat. Kb. 1 hét múlva elvittük a nagynénémet és az unokaöcsémet is Tárnokra, mert ők is kutyaimádók, de nem tarthatnak kutyát az albérletben, ahol laknak. Ekkor mondták, hogy kihozzák Cadillacet is, mert mégiscsak maradt.
Kijött ő, és lecövekelt a lányom mellett, aki alacsonyabb volt nála. Elvittük sétálni, és nem akart vissza menni, jött volna velünk. Onnan kezdve napokig ő járt a fejemben. Tudtam, hogy nem fér bele az életünkbe egy dog. Nagy is, meg amúgy is. Volt korábban egy német dogom, aki szintén mentett volt, és csak 8 évet volt velünk, majd belepusztultam a halálába…
Aztán végül megírtam a lányoknak, hogy hát én mégiscsak szeretnék bekerülni a Cadillacre jelentkezők közé. Erre azt a választ kaptam, hogy a korábbi levelezéseink és a látogatásunk alapján ők is azt gondolják, hogy Cadillac a hozzánk való kutya. El sem hittem. 🙂
Akkoriban volt egy kennelköhögés járvány Tárnokon, írták, hogy a különleges helyzetre való tekintettel elhozhatjuk azonnal. Drága Süni kutya akkor lett nagyon beteg, s nem is élte túl. :'(
Rohantunk Cadillacért. Brutál büdi volt, úgyhogy rögtön fürdéssel kezdte nálunk. Ezután felpattant a kanapéra. 🙂
Az első hét katasztrófa volt. Ő félt, ezért a fenekemben volt egész nap, nem lehetett magára hagyni. Én azt hittem, hogy rosszul csinálok valamit, hogy nem érzi magát jól nálunk. Elmentünk egy kutyakiképzőhöz, aki az első alkalommal tisztázta, mi vagyunk gázosak, a kutya teljesen normális, csak érzi rajtam a parát. Hazafelé bementünk a kutyás áruházba, ahol kapott pár dolgot. Már ekkor is úgy szállt vissza az autóba, mintha más kutya lenne. Hazaértünk és mintha varázslat történt volna, Cadillac -akit férjem átkeresztelt Jacksonnak-, megnyugodott. Ekkor érkezett teljesen haza.
Pollyval hamar megszerették egymást, de az 50 kilónyi méretkülönbség nem segített a játékban. Ennek ellenére Polly lett a falkavezér, és ő tanította Jacksont “kutyálkodni”. Ebből voltak persze vicces jelenetek..
Fél évvel később még egy kutyát örökbefogadtunk, egy bull típusú “szőke libát”. Lola Jacksonnal és Pollyval is kompatibilis. Lola és Jackson hatalmasakat játszanak, szaladgálnak a kertben. Aztán bejönnek és Jackson Pollyval összebújva alszik egyet. 🙂

Kerek lett a mi kis falkánk.<3

Két dolgot tennék még hozzá.
1. Minden állatunk mentett, és tökéletesen szocializáltak. Bármikor, bármilyen kutyás közösségben simán eljátszanak probléma nélkül. Nyilván tettünk mi is ezért, de a legfontosabb, hogy a Futrinka és a másik két örökbeadó szervezet is körültekintően választottak minket gazdinak. Megismertek minket előtte, és a hozzánk illő, és megfelelő habitusú kutyát adták nekünk.
2. A lakásban velünk él a három kutyán kívül három mentett cica is. Bár Jackson valószínűleg furcsa kutyaként tekint rájuk és mindig csodálkozva nézi őket, sosem volt köztük konfliktus. De ezért is tettünk. Szoktattuk őket egymáshoz és ha nem vagyunk itthon, a cicákat különzárva tartjuk.
Nem vagyunk normálisak sokak szemében. 3 gyerek, 3 kutya, 3 macska egy fedél alatt. Ez sok munkával, és odafigyeléssel jár. Az állatorvosnál számlát is nyithatnánk, és jelentős összeget költünk állateledelre, macskaalomra is… 😀 De mi ezt az utat választottuk és boldogok vagyunk így. 🙂
( A kép az a bizonyos első találkozás. Azóta mindketten sokat nőttek. 🙂 )” (Cadillac gazdi)