A magyar vizsla nagyon értelmes, engedelmes, tanulékony, nyugodt kutya. Voltaképpen rendkívüli adottságokat hordozó.. Éles szimatú, szenvedélyes apportírozási hajlamú állat. A vizet is nagyon szereti.
A vizsla értelmes, barátságos, kiegyensúlyozott és sportos kutya. Szeret tanulni készséges, és mindig nagyon engedelmes is. A gazdájához és családjához hihetetlenül kedves és hűséges. Nagyon szeret apportírozni és úszni, kiváló a szaglása és rendkívül kitartó. Ez a kutya nagyon szeret otthon lenni, a család társaságában.
A vizsla társas viselkedésével csak nagyon ritkán adódnak problémák, ez a kutya remekül megfér a fajtársaival. Ha megfelelő volt a szocializációja, akkor az egyéb háziállatokkal, valamint általában a gyerekekkel is jól kijön. Az ismeretlen látogatók érkezését ugatással jelzi, de ennél többet nemigen tesz.
A rövid szőrű magyar vizsla szőrzetével nagyon keveset kell törődni. A vedlési időszakban kopókesztyű segítségével távolíthatók el szőrzetéből az elhalt és kilazult szőrszálak; az év többi részében azonban mindig hullajtja a szőrét. A karmait röviden kell tartani.,
Az átlagos rövid szőrű magyar vizslát nagyon könnyű nevelni. Elég értelmes ahhoz, hogy felfogja, mit kívánnak tőle, és nagyon szeret a gazdája kedvében járni. A hanghordozáson kívül más eszközökkel csak igen ritkán kell figyelmezni. Ajánlatos vele mindig következetesnek és egyértelműnek lenni.
A vizsla elsősorban vadászkutya, amelynek jó közérzetéhez nélkülözhetetlen a sok mozgás. Nem szabad megtagadni tőle a lehetőséget arra, hogy rendszeresen kihancúrozza magát. Az a vizsla, amelyik a szabadban levezethette az energiáit, a lakásban nyugodtan fog viselkedni.
Nagyon játékos, imád dolgozni, s szinte mindent az emberért tesz. Nem nevezhető egyemberes kutyának, a család minden tagját szereti, éppen ezért gyerekek mellé is előszeretettel ajánlják. Az teszi a legboldogabbá, ha az ember közelében kujtoroghat. Kiegyensúlyozott és élénk kutyáról van szó, akinek a legjellemzőbb tulajdonsága rendkívüli kapcsolattartó készsége. A vizsla szinte magától tanul, szívja magába a tudást, boldog ha az emberrel dolgozhat, örül egy simogatásnak is. Mindig az ember szemébe néz, mert még a tekintetével is a kapcsolatot keresi.
Miért imádjuk ezt a lógófülű barna kutyát?
- Mert stabil idegrendszerű, nyugodt, kellemes, barátságos, szép, okos, hihetetlen könnyen kezelhető kutyák, akikkel együtt élni egy öröm, s mert hiányzik belőlük a dominancia az emberrel szemben.
- Mert nem agy mosott vadászkutyák, nem notóriusan őrző-védők, de ha szükség van rá, az életük árán is megvédik családjukat.
- Mert a keresési távjuk viszonylag rövid, sosem szöknek el, mert hihetetlen érzékeny, finom szájjal apportíroznak, mert imádnak és megvédenek mindent ami kisebb.
- Mert boldogok vagyunk a társaságukban.
- Mert az ágyban szeretnek aludni a takaró alatt, fejükkel a gazdi karján.
- Mert ugyanolyan kellemesek családi kutyának, mint jók vadászkutyának.
Természetesen egy vizslát is el lehet rontani. Zárd be egész napra egy kennelbe, fektesd a hátára, hogy bebizonyítsd te vagy az úr, bánj ridegen, dominánsan vele, légy hozzá kemény, ez néhány biztos ”módszer” arra, hogy egy bizonytalan, félénk, boldogtalan vizslád legyen.
A tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőurakra induljon. A tacskó többnyire energikus és mozgékony, de nem szilaj. Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Kiváló a szimata. Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző: ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni a gazdáját a cél elérése érdekében.
A tacskó számára mindig a családja az első, s az idegenekre nem sok időt veszteget. Ez az idegenekkel szembeni tartózkodó viselkedésében is megmutatkozik. Ha hozzászoktatták a gyerekekhez, általában jól kijön velük, de azt nem tűri, hogy játékszerként bánjanak vele. Mivel hiába várnánk, hogy az egészen kicsi gyerekek ezt figyelembe vegyék, a tacskó inkább az olyan családok számára alkalmas, ahol a gyerekek már valamivel idősebbek. A többi kutyával rendszerint békésen megfér, de ha kell, nem riad vissza a harctól sem. Erős vadászösztöne miatt nem célszerű más kis termetű háziállatokkal, például nyulakkal együtt tartani. A macskákkal viszont együtt tud élni, feltéve, hogy kölyökkorától kezdve hozzászokott a jelenlétükhöz.
A rövid szőrű tacskó szőrzete nem különösebben igényes a gondozás szempontjából. Elég időről időre átdörzsölni egy gumikefével, vagy egy gumis kopókesztyűvel, ami jól eltávolítja az elhalt és kilazult szőrszálakat. A szálkás szőrű tacskó szőrzetét évente átlagosan kétszer kell trimmelni – a gyakoriság a szőrzet állapotától is függ. A fej szőrzetének minél rövidebbnek kell lennie. A szőrzetet vágni kizárólag a lábujjak között szabad. A szőrzet kiszedése mellett időnként át kell kefélni az állatot egy erős sörtéjű kefével. A hosszú szőrű tacskót elég időnként átkefélni, főként, a gubancolódásra hajlamos területeken. A hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatoknál időnként időnként le kell nyírni a talppárnák közötti szőrt is, mivel abban megakadhatnak a tüskék és az apróbb kövek. Minden tacskónál rendszeresen kell ellenőrizni a hallójáratot, és szükség esetén meg is kell tisztítani egy megfelelő oldattal. A karmait röviden kell tartani. A tacskó általában szeret enni, és könyörgő tekintetével sokszor sikerül a kelleténél több ételt kicsalnia gazdájától. Nem szabad engedni neki, mert az elhízott tacskó nem egészséges. A súlyfelesleg túlzottan megterheli az állat hosszú hátát. Az állat testaránya miatt a leggyakoribb a gerinccsigolyák közt levő porckorongok sérülése és emiatt a test hátsó részének bénulása, a „tacskóbénulás”.
A tacskó meglehetősen független gondolkozású, akaratos kutya, amelynek vérmérséklete miatt következetes nevelésre van szüksége. Kellő türelemmel és megértéssel sok mindenre meg lehet tanítani, de soha nem fogja szolgai módon követni gazdája parancsát. Ha úgy érzi, hogy igazságtalanul büntették meg, az nagyon felzaklathatja, és ilyenkor hosszabb ideig is duzzoghat. Nem árt már kicsi korában elvinni egy színvonalas kölyöknevelő tanfolyamra, majd utána is néhány szinten tartó foglalkozásra. Sokat segít a tacskó jellemének fejlődésében, ha kölyökként minél többféle emberrel, állattal és helyzettel ismertetik meg.
Noha ez a kutya szívesen kíséri el gazdáját hosszabb sétákra is, általában jól alkalmazkodik a körülményekhez. Ajánlatos gondoskodni arról, hogy sokat mozogjon, mivel ez segít kondíciója megőrzésében. Ha a gazdája engedi, hogy a tacskó póráz nélkül szaladgáljon a szabadban, a kutyából előtörhet a vadászösztön, s megeshet, hogy hirtelen elrohan valamerre. Ugyanezen okból a kutya nem mindig tartja tiszteletben a kert határait sem, így mindenképpen fontos a megbízható kerítés. Általában erős és egészséges kutya, amely hosszú ideig élhet, de hosszú háta miatt lehetőleg kerülnie kell a lépcsőn való járást és a túltáplálást is.
Ez a fajta legnagyobb termetű őrző-védő kutya. A dog marmagassága 71-86 cm, a súlye akár 90 kg is lehet! Hatalmas mérete tiszteletet parancsol. A német dog megjelenése nemes, mozgása kifejezetten elegáns. A színe lehet sárga (olykor fekete maszkkal), fekete (esetleg fehér mancsokkal, fehér mellfolttal és farokvéggel), acélkék, sárga alapon fekete csíkos, valamint fehér alapon fekete foltos (harlekin). Feje szikár, kissé keskeny. Arcorri része hosszú. Fogazata hatalmas, állkapcsa erős. Szeme középnagy, kerek, nagyon sötét. Az orrtükör többnyire fekete; a harlekinszínűeké és a szürke példányoké esetenként hússzínű. Ma már a fülcsonkolás célja nem a vadászsérülés megelőzése, hanem inkább az, hogy az álló fül még jellegzetesebbé, imponálóbbá tegye a német dog megjelenését. Nyaka elegánsan hosszú, izmos. Teste négyzetbe rajzolható. Háta és ágyéka rövid. Mellkasa igen széles és mély. Végtagjai erősek és egyenesek. Farka középhosszú, lefelé tartja; a végén enyhén visszagörbíti. Mancsai zártak, kerek alapúak, erősek, karmai feketék. Szőrzete rövid, sűrű, sima és fényes.
A német dog jelleme igen tiszteletreméltó. Értelmes és kíváncsi kutyafajta, amelynek nem sok minden kerüli el a figyelmét. Józan és kiegyensúlyozott állat. Kiváló őrkutya, elsősorban a kan – egyébként keveset ugat. Azt mondják, a betörő még bejuthat olyan, házba, ahol dog is lakik, de kijutni már nem fog onnan. Más masztiff jellegű kutyákhoz hasonlóan nem túl érzékeny a fizikai fájdalomra, éppen ezért előfordulhat, hogy betegségét vagy sérülését nem veszik észre rögtön. Ugyanakkor a lelki érzékenysége nagy, a német dog tulajdonságai közül kevéssé ismert, hogy a szigorú szavak nagy fájdalmat okoznak neki.
Erősen ragaszkodik a családjához, a gyerekeket különösen szereti. A német dog az idegenekkel szemben azonban távolságtartó, bár általában az agresszivitás távol áll tőle. Igaz, amikor barátkozik, olyan, mintha kegyet osztogatna. A család barátait lelkesen üdvözli. A többi háziállattal jól kijön, bár erre szocializálni kell. A fajtársakkal nem szokott gondja lenni, bár egyes kanok dominánsan léphetnek fel más kanokkal szemben. Általában ha két dog találkozik, egyenlő félként állnak szemben egymással, mindkettő magabiztos, határozott, ugyanakkor jóindulatú, türelmes, barátságos.
A német dog szőrzetápolási igénye kicsi. Vedlés idején gumis kopókesztyűvel lehet a legkönnyebben eltávolítani az elhalt és kilazult szőrszálakat. Lehetőleg puha fekhelyet biztosítsunk a számára, hogy elkerüljük a testén felfekvések kialakulását. A hirtelen növekvő kutyafajta, mint a német dog, a fejlődés időszakában sok törődést igényel. Nagyon fontos a helyes táplálkozás, és az, hogy a testmozgása mérsékelt legyen, nem szabad fejlődésben lévő csontjait túlságosan megerőltetni. A karmait röviden kell tartani.
A német dog tanítása során elsőrendű fontosságú a póráz rángatásáról való leszoktatás, hiszen igen rövid idő alatt igen nagyra nő. Következetes, ugyanakkor megértő és harmonikus légkörben kell nevelni. Nagyon érzékenyen reagál a gazdája hangjára, ezért gyakran egy barátságos kérés is elegendő a számára, és megteszi, amit kérünk tőle. A fiatal német dog félénk lehet, viszonylag sok bátorítást igényel. Így érthető, hogy szigorú nevelése nem célravezető. Hosszú, egyhangú foglalkozások esetén elveszíti az érdeklődését. A legjobb eredményeket úgy érhetjük el, ha változatos módszerekkel dolgozunk és a jó teljesítményt jutalmazzuk.
A német dog mozgásigénye kifejezetten nagy. Leginkább azt élvezi, ha az erdőben vagy a mezőn szabadon, póráz nélkül szaladgálhat. Nem jellemző rá, hogy elcsavarogna gazdája mellől, általában a közelében marad. Az eső lerövidítheti a sétákat, mivel ez a kutyafajta nem kedveli sem a csapadékos időjárást, sem a hideget. Ha elegendő mozgáshoz jut, a lakásban rendszerint nyugodtan viselkedik. A német dog elsősorban kertes házba való, túl nagy a lakóházi lakásokhoz, és a lépcsőmászás sem tesz jót az ízületeinek.
A német dog kiváló munkakutya, elsőrangú őrző-védő. Tartásához viszont nem kevés pénz és még több hely szükséges. Óriási testi ereje miatt veszedelmes fegyverré is válhat, éppen ezért csak kiegyensúlyozott, tapasztalt, határozott ember kezébe való. Ha rosszul képezik ki, bizonyos körülmények között akár életveszélyt is jelenthet. A dogot ma már a legtöbb helyen családi kutyaként tartják. Nagyszerű szaglásának köszönhetően kiváló nyomkereső kutyává is nevelhető.