Kinti, benti tartás örök vita téma. Ezúttal Kata örökbefogadónk ír erről:

Kutyáink örökbeadásánál van néhány neuralgikus pont, az egyik ilyen, hogy csak benti tartásra adunk örökbe. Rengeteg támadás ér minket emiatt. Nem lehet elégszer leírni, hogy családtagokat adunk örökbe, nem kerti díszeket, aki arra vágyik, ajánlom szíves figyelmébe a kerti törpe mentést, ott kedvére válogathat. A kerti törpe ideális választás, ha olyan házikedvencre vágyunk, aki jól mutat az előkertben, ha nem szeretnénk bent hagyni a házban, amíg elmegyünk otthonról, hazaérkezésünkkor meg be lehet vinni és ott se csinál semmi rosszat. A vizsláink „sajnos” nem ilyenek. Egyszer már megmentettük őket és ígéretet tettünk nekik, hogy életük hátralevő részében biztonságban lesznek, és ebbe beletartozik az az idő is, amíg a gazdi távol van az otthonától. Sokféle alternatív megoldási tervezettel találkozunk nap, mint nap, ilyesfajtákkal: bemehet a pincébe, lesz neki klassz hőszigetelt háza, a kerti sufniba csinálunk neki helyet… Nem, nem, nem és nem. Elvárjuk, hogy a kutyák a gazdi távollétében is a biztonságot adó ház melegében/hűvösében legyenek, ahol nincsenek kitéve egy esetleges mérgezésnek, vihar vagy petárda okozta pániknak, rovarcsípésnek, elrablásnak, kígyómarásnak, ork-támadásnak, földönkívüliek se vihetik el, és még hosszasan sorolhatnám a vélt vagy valós veszélyeket. Ebből nem engedünk.

Sokan hozzák fel érvként, hogy nagy mozgásigényű kutyák, és büntetés nekik a házba zárva lenni. Ühümm… 4 vizslám van, túl vagyok számtalan ideiglenesen, de én még olyan kutyát nem láttam, aki a nagy mozgásigényét a kertben elégítette volna ki egyedül, amíg a gazdi dolgozik. Szívesen veszem az erről szóló bizonyítékot, cserébe küldök egy 8 órás felvételt a saját bezárt kutyáimról, akiknek az összes aktivitása annyi, amíg nem vagyok otthon, hogy átfordulnak a másik oldalukra. Nyilván nem az éjszakai alvást próbálják így kipihenni, hanem a reggeli lemozgatást és gyakorlást, és igen, ezért kelek minden reggel egy órával korábban, de tudjuk, hogy a vizslázás nem a puhányok sportja. Aki lusta ehhez, az válasszon egy bájos gőtét házikedvencnek, vagy ismét csak ajánlani tudom a kerti törpéket.

A következő kedvenc érvem, hogy azért rakják ki az ebet a kertbe, mert a házban pakolászik. Értem én, de az tényleg sokkal jobb, ha az udvart túrja fel? Mert, aki bent pakol az kint is fog …
Ketté kell választani az esetleges okokat. A jobbik (?), ha a kutya nincs lemozgatva, akkor kedves olvasó térj vissza az előző pontra. A rosszabbik, ha a kutya szeparációs szorongásban szenved, ez esetben még az is előfordulhat, hogy kiássa magát, vagy átugorja a kerítést nagy idegeskedésében, ezt pedig igazán nem akarhatjuk. Tessék szakemberhez fordulni.

Egy félreértést szeretnék még tisztázni, a benti tartás nem azt jelenti, hogy a kutya nem mehet ki a kertbe soha semmilyen körülmények között. Hogyne mehetne! Ha a gazdi otthon van. A benti tartás azt jelenti, hogy a kutya nem lehet kizárva a kertbe, amikor senki sincs otthon (najó ha otthon van mindenki, akkor sem lehet kizárni ).

És végül egy vallomással tartozom. Régen, amikor a városban laktunk a 3. emeleten, mindig azt mondtam, hogy jajjdejó lesz, majd egyszer, ha kertes házban fogunk lakni. Az embernek van egy romantikus elképzelése a kertben szöszmötölő vizslákról. Amikor kertes házba költöztünk gyorsan rá kellett, hogy döbbenjek, hogy ha az ember lánya szabad mozgást biztosít a kutyáknak, akkor azok max. egy gyors egészségügyi sétára hajlandóak használni az udvart, ha én nem vagyok kint. Most sokan azt gondolják, hogy persze, mert ezt szokták meg, de volt szép számmal kertből érkező ideiglenesem is, és elmondom, hogy ők még rosszabbak! Több hétnek kell eltelnie, mire megértik, hogy nem valami véletlen tévedés okán lehetnek bent a házban velünk vagy nélkülünk, hanem, hogy most már ez mindig így lesz. Sose felejtem el Noémot, aki kertből jött hozzám télen, 2 teljes héten át nem lehetett csak erőszakkal kivontatni sétálni, mert nem volt hajlandó 1 méternél messzebb menni a kályhától, a lelkéig át volt fagyva, aztán kiolvadt a teste, és a lelke is, de örökké hálás lesz a melegért, a biztonságért és a puha ágyakért.

Akárki akármit is mond, a vizslák imádják a kényelmet, amit a ház nyújt, mi meg elvárjuk, hogy biztonságban legyenek életük hátralevő részében, így tökéletesen egybevágnak az elképzeléseink, és mivel nem célunk szabadulni egyik kutyánktól se, ezért kivárjuk azt a gazdijelöltet, aki szintén így gondolkodik!
(Az érzékenyebb lelkűek, meg a sértődősek ne olvassanak tovább)

Nem szeretnék meggyőzni senkit a benti tartásról, szerintem nem is lehet, ez vagy jön belülről vagy nem… Meg Anyukám is arra tanított, hogy legyek elfogadó a különböző világ-nézetekkel, igyekszem ennek megfelelni, és elfogadni azt, ha valaki nem szeretné a házba beengedni a vizsláját, vagy kizárja, amíg dolgozik. Tegyen így. Cserébe annyit kérek, hogy ne tőlünk akarjon kutyát. Áll az alku?