TANYA SZTORI 3. RÉSZ

TANYA SZTORI 3. RÉSZ

Berendezkedtünk, nagyjából. Mindig van mit csinálni, szépítgetni, de tényleg úgy éreztük, hogy már fogadhatunk vendégeket is. Több cég is meglátogatott minket, akiknek fontos a társadalmi szerepvállalás és önkénteskedés.

Szerettünk volna helyileg is segíteni és más szervezetekkel együtt működni. Részt vettünk a Föld napján a piliscsabai takarítónapon. Segítettünk a Vörös Keresztnek kötszerekkel. Megkerestük az összes helyi iskolát, hogy szívesen részt veszünk a közösségi szolgálatos programokban, mint fogadó szervezet.  Felkerestük a Nagyboldogasszony Ház Szociális otthont, mert hallottuk, terápiás kutyákat keresnek. Egyik önkéntesünk és örökbefogadónk a NEO tagjaként többször el is látogatott hozzájuk, szívmelengető beszámolóikat mi is mindig megosztottuk. Gyerekruha gyűjtést szerveztünk.

Terveztünk a saját tanya-sulink mellett nyílt kutyaiskolákat és előadásokat szervezni a felelős állattartásról főként gyerekeknek, de persze felnőtteket is szívesen láttunk volna.

Gyerekek kezdtek el minket meglátogatni a lakóparkból, félve jöttek, de szerencsére a kíváncsiság hajtotta őket és mindegyikük mindig hatalmas mosollyal az arcán távozott miután kutyát simogatott, a kutyákkal játszott, vagy akár beállt valamelyikkel a kutyasuliba, és közben még lovakat is simogathatott vagy épp meg is répáztathatott.

Ez volt az álmunk és végtelenül örültünk neki, ahogy láttuk beteljesedni, amilyen örömmel és csodálattal érkeztek hozzánk egyre többen. Hétvégente a kutyáink nagy részét nem is láttuk, állandóan mindenki kinn az erdőben sétált, az önkéntesek szinte egymás kezébe adták a pórázt. A Tanyasuli hatalmas sikert aratott, hiányoznak nekünk nagyon azok a vasárnap délutánok.

Bizonyos emberek számára, hála az uszításnak, sajnos bármit tettünk ők csak ellenségként tekintettek ránk, és egy családi piknik megszervezését – amire őket ugyanúgy meghívtuk – is úgy fordították le, hogy biztosan direkt a bosszantásukra irányul a szervezés, és az, hogy ennyi rengeteg IDEGENT csődítünk oda. Számunkra érthetetlen hogyan alakul ki ilyen gyűlölet emberekben, a tolerancia és empátia teljes hiányával társulva.

Hadjáratot indítottak, vádaskodásban, rágalmazásban nem szűkölködő nyilvános megnyilvánulásokkal. Már nem a kutyaugatás volt a zavaró, hanem hogy az Egyesület vezetői „besettenkedtek” a területre, az Egyesületet illegális és haszonszerzés céljából működik. Az Egyesület egésznap bezárva tartja a kutyákat, minősíthetetlen körülmények között. (Itt megjegyezzük, hogy mind a hatósági állatorvos, mind a telepen többször is járó közterületes kolléga megjegyezte azt, hogy ilyen tiszta, rendezett körülményeket és ilyen rendszerben működő állatotthont rég nem láttak sehol.) Az Egyesület vezetőit – akik nap mint nap ÖNKÉNTESEN, szerelemből tesznek az Egyesületért és kutyákért, sokszor éjszaka, vagy a családdal, barátokkal töltött időt feláldozva, és nemhogy pénzt nem vettek ki soha a munkájukért de ők tesznek bele, saját telefont, saját autót, saját számítógépet és infrastruktúrát használva munkájukhoz – megrágalmazták, hogy az 1%-os felajánlásokból autókat vesznek és egyébként is saját céljaikra fordítják a pénzbeli támogatást.

Számunkra felfoghatatlan hogyan feltételezhet bárki ilyet, de aztán rájöttünk: mindenki magából indul ki!

Mindezek ellenére – mert itt csak pár helyi aprócska egyesületté szerveződött hatalmát fitogtató emberről van szó – követtük a „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” elvünket és továbbra is nyitottan álltunk minden helyi lakó irányába is, hiszen szerencsére ott is leltünk egyre több támogatóra és általánosítani nem szabad, ezt jól megtanultuk már.

Visszatérve a határozatra:

A határozat rendelkező része arra szólítja fel az Egyesületet, „hogy a kutyamenhelyen a kutyákat akként tartsa, hogy a szomszédoknak a zavartalan birtokláshoz fűződő joguk a legkisebb mértékben se sérüljön.”

A határozatnak mi nagyon örültünk, úgy fogtuk fel, hogy ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” határozattal akart a jegyző megfelelni mindkét félnek, bár az látszott, hogy a határozatban a beadványaink nem kerültek említésre, de a helyszíni szemlén tapasztaltak és az ingatlan külterületi mezőgazdasági állattartó ténye miatt úgy gondoltuk, hogy így kívánta lezárni az ügyet.

Ez alapján a jegyző elismerte az állatotthon létjogosultságát.

A lovardának közvetlen szomszédja nincs és a határozatban az Egyesületet konkrét intézkedésekre nem kötelezték. Az Egyesület mégis tett olyan intézkedéseket, amelyekkel álláspontja szerint megteremtheti végre a békés együttélés alapjait.

1. Az állatok sétáltatása kizárólag a tanya felső végéből induló ösvényen történik, és kizárólag pórázon. Hogy az önkéntes kutyasétáltatók véletlenül se tévedjenek a lakóparkba, „Futrinka Sétány” irányítótáblákat kerültek a séta teljes vonalán kihelyezésre.

2. Egyesület tagjai és vendégei felelős állattartók, ürülék-gyűjtő műanyag zacskókkal felszerelve indulnak sétáltatni, amit az Egyesület helyben biztosít nekik, így a kutyaürülék mindig felszedésre kerül.

Ezt az Egyesület Működési Szabályzata kötelezően írja elő.

Az Egyesület a lakópark lakóinak is felajánlotta, hogy szívesen ad a sétákhoz ilyen nagyon praktikus kis ürülékgyűjtő zacskótartó-szetteket!

3. Többszázezer forint értékben kamerarendszer került felszerelésre, mind a kapuba, mind pedig az istállóba, hogy állandó jelleggel bizonyítható legyen, hogy az Egyesület tevékenysége során minden szempontból maradéktalanul eleget tesz a működési szabályzat előírásainak  és cáfolhatóak legyenek a kutyák által keltett zajra vonatkozó hamis állítások.

4. A zajvédő tujasoron és a kétoldalt ajtóval zárható, zárt kő istállóépületen túl, a kerítés lakópark felőli részén zajvédő kőfal került felépítésre.

5. Az Egyesület kutyái szerződéses alapon állandó állatorvosi kontroll alatt állnak, hogy mindennemű járványügyi vagy egészségügyi kockázat kizárható legyen.

6. A hatósági állatorvos az állatotthon működését minden szempontból és teljes mértékben rendben találta, a vonatkozó engedélyt az Egyesület megkapta, az állatotthon bejegyzésre került.

A Lakópark lakóinak, akik aláírták ellenünk a birtokvédelmi kérelmet, is küldtünk egy nyílt levelet – amelyet kérésre bárkinek elküldünk – amiben tájékoztattuk őket működésünkről (érzékelve azt, hogy teljes a félreinformáltság illetve információhiány), kértük őket, hogy éljünk békében egymás mellett és felajánlottuk, ha bármi kérdésük, kérésük van, azt felénk tegyék meg, időt-energiát spórolva egymásnak és végre mellőzve a rágalmakat. A levél mellé pedig csatoltuk működési szabályzatunkat.

Tőlük ezek után megkeresés továbbra sem érkezett, sőt, mint megtudtuk ők ezt a levelet megfélemlítésnek vették és megvádoltak minket azzal, hogy személyiségi jogokat sértve loptuk el az ő adataikat. (Itt szeretnénk megjegyezni a jegyző saját maga postázta ki az aláírók listáját a birtokvédelmi kérelemhez mellékelve.)

Minden határidő, intézkedésre való kötelezés és megkeresés nélkül az Egyesület meglepetésére 2017.04.28-án 3 rendőr és egy önkormányzati dolgozó jelent meg a lovarda előtt. Megkérdezték az Egyesület alkalmazottjától, hogy a kutyák ott vannak e még, mivel csend van. Megtudták, hogy a kutyák természetesen még ott vannak, erre alkalmazottunkat megfenyegették, hogy akár most is elvitethetnék a kutyákat a határozat alapján, de kap az Egyesület 3 nap haladékot. Újra átadták ugyanazt a határozatot, amit már április 21-én kézbesítettek.

Nem hinnénk, hogy ez arányos és tisztességes intézési módja lenne bárminek is, nem beszélve arról, hogy a határozat semmiféle kutyák elszállítására vonatkozó utasítást nem tartalmaz, így az intézkedés minden jogalapot nélkülöz. (Az már csak komikusabbá teszi a helyzetet, hogy az egyenruhások először azt hitték, hogy a kutyák nincsenek is ott, mert olyan csend volt.)

Amikor pár órával később telefonon jogi képviselőnk számon kérte a fenti intézkedést, az ügyintéző az ott elhangzottaktól elhatárolódott, állítása szerint ő nem utasította az eljáró személyeket arra, hogy a kutyák elszállítását követeljék, és arról tájékoztatott, hogy az „akció” célja a határozat újbóli kézbesítése volt, mert ő még nem látott visszaérkező vétívet.

Amikor pedig megkérdezte jogi képviselőnk, hogy miért volt szükség rendőri jelenlétre, akkor az ügyintéző azt mondta, hogy ő úgy látta jónak, nem kívánta megindokolni.

Az ingatlan főbérlője is megkereste az ügyintéző osztályvezetőt, neki pedig azt mondta, szó szerint idézzük: „a holtpontról akarta ezzel kimozdítani az ügyet”.  Mi nem értettük. Milyen ügyet és milyen holtpontról?

Az Egyesület számára egyértelművé vált, hogy a jegyző semmilyen módon nem veszi figyelembe az Egyesület által benyújtott kérelmeket, nyilatkozatokat, így az Egyesület számára nem maradt más lehetőség, csak a bírósági úton történő birtokvédelmi eljárás megtámadása. Az Egyesület keresetet adott be a Budakörnyéki Járásbíróságra április 28-i dátummal.

Majd 12 nap múlva megtörtént az, amire álmunkban sem gondoltunk volna….

 

 

 

 

 

Leave a reply