Olyan büszke vagyok!

Olyan büszke vagyok!

Olyan büszke vagyok
Sokszor olvasom, hogy le/visszaadnak egy kutyát mert problémás a viselkedése. Soha nem fogom megérteni, hogy MIÉÉÉRT, hiszen ha felelősséget vállalunk egy életért akkor nem csak a „jóban” kell élvezni, hanem a „rosszban” is kitartani… Monorocky talán a legjobb példa arra, hogy problémás kutyából, hogy lehet jó fej házi kedvencet faragni (na jó ez talán picit idealisztikus elképzelés) egy szuper trénerrel és sok-sok munkával. Két hónapja hazahoztam egy német vizslába bújtatott atombombát. Rocky kb. csak akkor nem ugatott ha aludt, a séta neki abból állt, hogy egy perc után lelépett és 10 percenkét jelentkezett, hogy megvan még, szabad idejében meg a macskáimat vadászta a kertben. Kb. ezt a pontot tudom elképzelni, hogy ha nincs meg az elszántság akkor visszaadom és kérek egy másik idit. De makacsabb vagyok talán még nála is  így inkább segítséget kértem a trénerek gyöngyétől Drimba Janitól és rendületlenül nevelek. Most már csak a nap egy részében üvölt, tegnap megkezdtük a séta alatti gyakorlást, hogy jobb lenne ha velünk tartana, éééééés ma reggel nekilódult valami után a mezőn és úgy ugatott ami nagy baj kezdetét jelenti általában (macskavadászat), de egy perc múlva hívásra visszajött  Én olyan büszke voltam mint már nagyon régen
Senkinek ne legyenek illúziói, Rocky egy keményvonalas vadászkutya, akinél az állandó kontroll és a folyamatos gyakorlás elengedhetetlen, mert 14 éves kora előtt nem lesz egy punnyadozó vizslácska, konok, makacs, akaratos, pusztító mennyiségű energiával és nagyon erős vadászösztönnel,de ma reggel először éreztem azt, hogy lehet, hogy a végén mégiscsak megszelídítem az atombombát és csak egy kisebbfajta bombácska lesz

Monorocky gazdit keres, örökbefogadásával kapcsolatban a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címünkön tudtok érdeklődni.

Kata

Leave a reply