Miért nem adunk idős ember mellé fiatal kutyát?

Miért nem adunk idős ember mellé fiatal kutyát?

Miért nem adunk idős ember mellé fiatal kutyát?

Még a kérdés felmerülésének a lehetősége is érthetetlen számomra, de inkább megfordítanám, és én kérdezem, hogy miért is szeretne egy idős ember fiatal kutyát? Amúgy magamból kiindulva azt se értem, hogy miért szeretne bárki is fiatal kutyát?! 😀 De persze ez már csak a vicc része, elfogadom, ha valaki szereti a kihívásokat. Én 3 kutyával indultam a nulláról, és többet az életben nem teszi be hozzám a lábát egy kölyök se. 🙂

De megkísérlem az értetlenségem ellenére leírni, hogy miért nem adunk idős ember mellé fiatal kutyát!

  • A fiatal kutya mozgásigénye nagy, a fiatal vizsla mozgásigénye meg már túlmutat szinte a józanész határain. Napi szinten órákon át kell fárasztani, mind fizikailag, mind szellemileg. Biztos, hogy egy idős embernek van energiája napi szinten 1-2-3 órát sétálni, mondjuk szakadó esőben? És utána még otthon némi szellemi fárasztással bíbelődni? E nélkül sajnos annyi energia gyűlik fel bennük, ami élhetetlenné teszi a kapcsolatot. Jó-jó persze tudom, hogy ott van a család, és majd ők segítenek, nyilván ez a kezdeti lelkes szakasz után azért kicsit elmaradozik.
  • A fiatal kutyát nevelni kell, húz a pórázon, rág, rendetlenkedik, rezeg és zsizseg egész nap. Igyekszünk persze minden kutyánkat nevelni, amíg a gondozásunkban van, de ezt folytatni kell, erre is van energia a nap több órás séta után?
  • A fiatal kutya ugrál, ami azon túl, hogy kellemetlen, még balesetveszélyes is.
  • Soha ne forduljon elő, de mi történik akkor, ha a gazdi mondjuk, kórházba kerül, van olyan a családban, aki elbír egy ifjonc kutyával, és felelőséggel tud róla gondoskodni?!

Igyekszünk minden kutyánkat felelősen gazdához adni, olyanhoz, akivel összepasszolnak. Idős ember mellé mi mindig felnőtt, de még inkább idősebb kutyát ajánlunk. Sokan tartanak az ősz pofiktól, mert, hogy már nem nevelhetők, nem ragaszkodnak úgy, betegesek, gyorsan elmennek …

Én sajnos nem fogok tudni elfogulatlanul érvelni mellettük, mert ők a szívem csücskei, és órákig tudnék áradozni róluk! De nézzünk gyorsan néhány érvet mellettük 🙂

  • Nem nevelhetők? Nem is kell 🙂 Olyan elképesztő érzékkel figyelik, hogy mit szeretne tőlük a gazdi, hogy nevelés nélkül belesimulnak az ember életébe.
  • Nem ragaszkodnak? Ó dehogynem! Ők ragaszkodnak igazán, a fiatalokat elviszi a lendület, meg a pezsgés, de egy idősebb kutyát már csak a gazdi érdekli. Ők igazán megbecsülik azt, amit kapnak.
  • Betegesek? A vizslák annyit rezegnek az első 6-7 évben, hogy a szívüket meg a testüket úgy kigyúrják, hogy 14-16 éves korukig egészségben simán elélnek, arról nem beszélve, hogy a fiatalok folyton összetörik magukat, meg felzabálnak mindent, én pl. többet járok dokihoz az ifjoncokkal, mint a 14 évesemmel
  • Gyorsan elmennek. Ezzel nem tudok vitatkozni, egy 8-10 éves kutya biztosan nem fog még 16 évet élni, de az az idő, amit együtt lehet tölteni velük, az igazi minőségi és mély szeretetben eltöltött idő, idegeskedés nélkül.

Egy szó, mint száz, remek társa lehet egy idős embernek is egy vizsla és nem mondanánk soha azt, hogy ha valaki kutyásként öregedett meg, hogy ne akarjon többé kutyát, csak azért mert már nem fiatal. De mind az örökbefogadó, mind a kutya érdekeit nézve mindig az a célunk, hogy mindenkinek az életviteléhez a megfelelő társat találjuk meg. 🙂

Leave a reply