Szöveg címe


Séta Tárnokon egy önkéntes szemével

Szeretetterápia.Hiányzott Tárnok. Hiányzott a futrinkás kutyák közelsége. Hiányzott az ottani légkör. De legfőképpen az a szeretet hiányzott, amit a kennelekben hevesen, sétára csaholva jelentkező ebek süvítenek az ember felé.

Hosszú idő után, végre sikerült felkerekednem, és múlt hét szombaton kijutnom Tárnokra. Bevallom, hogy a nagy melegben, kevésbé volt ínyemre a vonattól való sétaút a kennelsorig, de így utólag minden egyes centiméter megérte a hőség ellenére is.

 

(Csak egy apró megjegyzés, ha valaki térkép alapján kalauzolja magát a vonattól, az készüljön fel arra, hogy utcatáblákat elég nehezen talál, és van olyan, amit a ráfirkantott graffitik miatt nehéz kisilabizálni.) 

 

Nagy terrierrajongó lévén, tervemben az szerepelt, hogy ha lehet, akkor az összes kennelsoron tartózkodó terriert megsétáltatom aznap. Ez volt a terv.

 

Korán indultam, ennek ellenére, mire 10. órára odaértem a kennelekhez, már érezni lehetett a Nap erejét.
Judit kedvesen fogadott, és rögtön feltette nekem a már megszokott kérdést: Kit adhatok? Előadtam neki abbéli reményemet, hogy először a „tengeri malackákat”, az apró jack russel terriereket sétáltatom meg. Sajnos, ez a tervem füstbe ment, hiszen ők még csak a kifutón ismerkedhetnek az új környezettel. Annyi azért kijutott nekem a társaságukból, hogy vetettem pár pillantást rájuk. Tünemények!:) Bár kennelben voltak, de örömmel csóváltak a megjelenésünkre. Gripa, Marvin, Ruzsin és Boogie is mind-mind kedvesen tolták fejecskéjüket a kennel oldalához. Hagyták magukat megsimogatni, és kis huncut csillogással a szemükben hallgatták a belőlem kifakadó bókokat.

Jöhet a B. terv, vagy inkább a tervem második szakasza: Bogáta és Bunsen.

 

Megkértem Juditot, hogy Bogátát, a staffordshire terrier keverék hölgyet vihessem ki először megmozgatni. Meglepődött a kérésemen, hiszen kevésbé választják a fajtáját sétapartnerként…a „pitbullok” kevésbé kelendők még egy séta erejéig is...

 

Mivel immáron több, mint 12 éve amerikai staffordshire terrierek vesznek körbe, tisztában vagyok a jellemükkel. A hírükkel ellentétben, igazi szeretetbombák. Tény, hogy fontos, hogy határozott, erős kézben legyenek, hiszen igazi jellemek. Rengeteg erő és dinamika van bennük, amit irányítani kell, de nem erőszakkal, hanem erővel.

 

Nos, ahogy kézbe vehettem Bogáta/Bogi pórázát, már útnak is indultunk. Bogi örömét úgy próbálta kimutatni, hogy kétszer rám akart ugrani. Sikeres kitérő manőverek után rájött, hogy nekem ez annyira nincs ínyemre, így inkább a lábamnak dőlt, és hagyta, hogy megsimogathassam.

Nagyon kellemes tempót mentünk, egyszer sem húzott. Folyamatosan figyelt rám, a legkisebb jelzésemet is komolyan vette. Semmilyen kérésemet, parancsomat nem akarta felülírni. Igazi örömséta volt. Természetesen, jutifalival is kifejeztem tetszésemet a viselkedését illetően. Számomra az is döbbenetes volt, hogy milyen finoman és óvatosan vette el a falatokat. Nem izgágáskodott, nem türelmetlenkedett

Figyelmen kívül hagyta a kertet vehemensen őrző fajtársakat. Csak lazán, békésen róttuk a métereket.

Gondot igazán csak az időjárás jelentett. Mivel számtalanszor befeküdt az árnyékba, így nem volt merszem nagy kört menni vele. Ezért óvatosságból be kellett érnünk rövidebb távval. Visszaúton észrevettem, hogy a jobb füle boldogon libeg a menetszélben...haláli!:)

Amint visszakerült a kennelbe, rá is vetődött a vizes vödrére…

 

Bunsen szó szerint kirobbant a kennelből, teljesen belevetette magát a séta felett érzett örömködésébe. Meg kell, mondjam őszintén, hogy ilyen vehemenciát Moggy-gyal folytatott első sétánk alkalmával éltem át. Meg kellett tennünk az első 200 métert, ahhoz, hogy Bunsen megnyugodjon, és rájöjjön arra, hogy most övé a világ, és csak ő számít.

Ebben a kutyában minden benne van: intelligencia, jószívűség, pozitív értelemben vett irányíthatóság! Mindezek mellett számomra még szemkápráztató is, hiszen nagyon szép kutya!

Bunsen is rácáfolt a vele szemben támasztott téves elképzelésekre: folyamatosan hallgatott rám, figyelte a parancsokat, figyelt a tempóra. Neki is többek között jutifalival köszöntem meg a közös séta élményeit.

Ő is küzdött a hőséggel, így, amikor pihenőt kért, türelmesen hagytam hűsölni. Egy ilyen hűsölés alkalmával, elkapott majdnem a paravíz, mivel hirtelen a semmiből 4 ló tűnt fel a hátunk mögött. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy ha az ember ideges lesz, akkor ráragaszthatja a kutyára, így megőriztem a hidegvéremet, és úgy voltam vele, hogy előre nem kezdek vészforgatókönyvet írni. Bunsen békésen pihent az árnyékban, és ahogy a lovak, kb. tőlünk 2,5 méterre – hát igen, a sétaút nem éppen túl széles – haladtak el, még szinte ügyet se vetett rájuk. Még a lovas oktató is kifejezte elismerését a kutyát illetően: Milyen jól nevelt kutya! Bizony az, és nem csak jól nevelt, hanem iszonyat jólelkű is.

Visszafelé találkoztunk a sétáló Kaláccsal, Zoéval és Vadóccal. Itt is csillagos 5-ösre vizsgázott Bunsen, mert éppen az ülj parancsot gyakoroltuk, amikor Vadóc haladt el mögötte, és bár Vadóc se akarta felhívni magára a figyelmét, Bunsen még csak hátra se nézett, csak engem figyelt. A kertjét kapirgáló idős úr is ámulattal adózott a kutya viselkedésén. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs több kezem, hogy ezeket a helyzetetek felvehessem videóra…

Bunsent én már csak szívrablónak hívom!:) Mert egy darabkát kivájt magának az enyémből…kissé szomorkásan adtam vissza a pórázát Juditnak. Bunsen egy remek kutya!

 

Én arra kérnék mindenkit, hogy merjenek túllépni a fajtájukkal kapcsolatos hallottakon, és bátran vigyék ezt a két szépséget is sétálni! Tökéletesen viselkedtek: kedvesek, figyelmesek, tartják a kapcsolatot az emberrel, irányíthatóak, nem mutatnak semmi felé agressziót. Tény, hogy erő és sportosság szükséges, hiszen mindkét kutyában van dinamika.

A hőség és az otthon lévő kutyáim iránt vállalt kötelezettség miatt, egyre közeledett a búcsú ideje Tárnoktól. Levezetésképpen elvittem Flokit, a szép tekintetű öregurat sétálni. Igazi ártatlan szemekkel figyelt rám, élveztük a közös sétát. Bár egyszer ki akarta mutatni a foga fehérjét egy mellettünk elhaladó labrador kan irányába, de határozott figyelmeztetésre, félbe is hagyta a próbálkozását.

 

Mikor visszaértem az utolsó körről is, sóhajtozva kérdeztem Judittól, mint egy költői kérdést, hogy rájuk miért nincs jelentkező…

 

Tényleg nem értem. Hatalmas szív dobog bennük, okosak, értelmesek és kezelhetőek; mi más kellene még?

Jah, hogy a küllemük kevésbé megnyerő? Miért olyan fontos ez, hiszen kutyából vannak…és az már csak jó lehet.

Azt hittem, hogy dögfáradt leszek, hogy a kezeim tele lesznek vízhólyaggal, az izmaim meg égni fognak…nem így történt.

És vajon miért?

A bizalmuk, az elfogadásuk, a kedvességük, a hálájuk a törődésért és a belőlük áradó energia az, ami segít az embernek feltöltődni. A fizikai ráfordítás százszorosan megtérült azzal, hogy a futrinkás kutyákkal tölthettem ezt az időt.

Aki nem hiszi el, járjon utána, és menjen Tárnokra sétáltatni!:)

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a bizalmat Juditnak, hogy kétkedés nélkül odaadta a kutyákat sétáltatni.

 

F. Réka

Vissza...

Bankszámlaszámunk:

10404089-49575251-57561000
(K&H Bank)

Adószámunk:

18258473-1-43

HÍREK

Vásárolj bilétát és támogasd vele a Futrinkát!