Szöveg címe


A rehabilitáció fontosságáról

Vannak az érzékeny-apatikusak, a domináns-agresszívak és a félős-harapósok. Ők azok, akiket azonnal senki nem választana, de mi megpróbáljuk a "lehetetlent", esélyt adunk nekik nem csak a szabadulásra, hanem egy jobb, a kutya szempontjából a korábbi állapotához képest boldogabb életre.

A rehabilitáció fontosságáról

Vannak azok a kutyák, akik mindig barátságosak, csóválnak a gyepmesteri telep rácsai mögött, csóválnak és puszit osztanak, ha valaki egy kedves szót szól hozzájuk. Ők azok a kutyák, akik rendkívül jó idegrendszerrel vannak megáldva, s optimizmusuk és életszeretetük átlendíti őket mindenen. Ha egy állatvédő ilyen kutyát ment, nincs nehéz dolga a rehabilitációt illetően, hiszen jellemzően nem nagyon van mit tennie, a hangsúly sokkal inkább a nevelésre terelődik át.

De vannak azok a kutyák is, akikkel valami baj van. Akiket egy egyszerű, hétköznapi ember nem fog kiválasztani a gyepmesteri telepről, mert a viselkedési zavar orvoslására - valljuk be - nem sokan vannak felkészülve, s ha kaphatnak egy jól szocializált kutyát is két kennellel arrébbról, miért is törnék magukat? Ők azok a kutyák, akik őrjöngenek a rácsoknál, akik kuporognak a sarokban, s fel sem néznek az emberre, vagy esetleg már eleve háttal a rácsozatnak fekszenek, hogy ne is lássanak semmit, akik gubbasztva hörögnek, mutogatják a fogukat.

A nyílt területőrzés, védelem, dominancia meglehetősen ijesztő, mert ki szereti, ha az arcába vicsorog egy kutya? Általában azonban ezek a kutyák viszonylag gyorsan megtanulják a rendet, hiszen alapvetően nem félelem vezérelt a viselkedésük, s ha a falkasorrendet sikerül kialakítani, akkor gond nélkül kezelhetők. Sajnos ebben a kategóriában a tacskókról külön meg kell emlékezni, mert náluk a dominancia kezelése örök programot jelent, hiszen mindig, újra és újra be fognak próbálkozni, hogy a falkarangsorban feljebb kerülhessenek, így egy domináns tacskó örökbefogadása mindig tapasztalt gazdit igényel, de ez általában is igaz az erősebb jellemű kutyák esetében. Az ilyen kutyák esetében a sok foglalkozás önmagában nem elég, folyamatosan le kell őket fárasztani mind fizikailag, mind szellemileg, s figyelni kell arra, hogy az emberi kapcsolatokat illetően a kutya mindig érezze, hogy nem ő áll a falkarangsor élén. Mi alapvetően nem hiszünk a fizikai bántalmazásban, de a domináns kutyáknál az erőszak fordítva is elsülhet: agresszióra agresszióval válaszolhatnak. A hozzáértő, határozott üzenetátadás soha nem egyenlő a kutya bántalmazásával!



Az Illatos út egyik kennelében kuporgott egy fekete, golyószemű kutya, aki nálunk a Létra nevet kapta. Nem kommunikált, nem is nagyon tudta, hogy mi történik vele, a mozdulatlanságban látta minden probléma megoldását. Az, hogy fekete volt és kan, tovább csökkentette az esélyeit, így amikor a megmentése mellett döntöttünk, ő volt a legrégebbi bentlakó, ezáltal az altatási listát is ő vezette. Létrának időbe telt, míg elhitte, hogy kennel és kennel között van különbség, de mostanra megtanulta, hogy az emberek jelenléte biztosíték arra, hogy a számára fontos napi séta- és foglalkozás adagot megkaphassa. Fel-alá száguldozik a kennelben - ő jelenleg is tárnoki kennelsorunk lakója - s könyörög a fizikai kapcsolatért. A kutya, aki korábban mindent feladott, újra élvezi az életet. Mi pedig reménykedünk abban, hogy valakinek megakad a szeme ezen a barátságos, alapfokon képzett, könnyen kezelhető kutyán. 


A harmadik tipikusan nehéz helyzet, amikor a kutya nem apatikus, viszont retteg, és félelmében morog, esetleg harap, kitámad. A hozzá nem értők számára ez a legkevésbé egyértelmű helyzet, hiszen van egy, fizikai helyzetét tekintve megadó pózban, jellemzően a földön  kuporgó kutya, aki viszont akár egy szemkontaktus felvételre morgással vagy vicsorgással reagál. Az ő visszaillesztésük a legnagyobb kihívás, s ha az ember figyelme, higgadtsága egy kicsit is lanyhul, azonnal megtörténhet a baj, ami mindig a kutyára hullik vissza, így az ő rehabilitációjuknál nagyon fontos, hogy minden vele foglalkozó ember csak a saját határait ismerve avatkozzon bele a folyamatba. Ha egy kutya harap, akkor 14 napos kötelező hatósági karantén vár rá, ami egy ilyen kutya számára óriási visszalépés, igazolás arra, ami miatt a harapást, mint egy kommunikációs forrást választotta. Kétféle megközelítéssel lehet az ilyen kutyákat kezelni, az egyik a lassabb, de kisebb kockázatú irány, amikor a kutya tempójában, szépen lassan, napról napra teszi meg az állat és gondozója a szükséges lépéseket. Ennek a módszernek a hátránya a hatalmas időigény mellett, hogy lesznek, lehetnek olyan lépések, amelyeket a kutya magától egyáltalán, soha nem akar majd megtenni, de előnye, hogy kisebb stresszt jelent a kutya számára, így pld. a harapás veszélye lényegesen alacsonyabb. A másik megközelítés sokkal nagyobb stresszet okoz a kutya számára, hiszen rákényszeríti egy nagyobb lépés megtételére, de utána sok-sok pozitív megerősítéssel jutalmazza a kutyát. Ebben az esetben lényegesen gyorsabb eredményeket lehet elérni, de elismerendő, hogy a kutya számára a kezdeti időszakban biztosan nagyon kényelmetlen, hogy a megszokott, kuporgós közegéből az akarata ellenére kimozdítják.


A legszebb példája a fenti típusnak Lénan, a fiatal-felnőtt, alig öt kilós keverék szuka, aki családban nőtt fel, de mivel a számára kényelmetlen helyzetekre odakapással reagált, a családja viszont ezeket a helyzeteket nem kezelte megfelelően, így eljutott odáig, hogy már semmit nem akart valójában maga körül, s mindenre ugatással-harapással válaszolt, ami a megszokott, változatlan életébe változást hozott volna. A családnak sikerült elérnie, hogy Lénan sétáltathatatlanná vált, hogy nem csak az idegeneknek kapott oda, hanem rendszeresen nekik is, hogy Lénan egy törpeterroristává vált. A kennelsorra érkezés első hetét a ház alá kuporodva töltötte, de aztán nem hagytuk tovább a saját világában, akarata ellenére, melynek hangot (és mozdulatokat is) adott, kivettük őt a ház alól, kapott egy hámot és nyakörvet, hogy sétáltatható legyen, s ha minden jól alakul, egy nagyon-nagyon elkötelezett családban folytathatja a rehabilitációját.

Ma, Magyarországon annyi a kóbor, kidobott, altatásra váró kutya, hogy az is  megoldható lenne, hogy csak problémamentes vagy viszonylag könnyen orvosolható problémával küzdő egyedeket válasszunk megmentésre, s akkor is ugyanúgy ellátnánk azt, amit önkéntesként vállaltunk. Mi viszont fajtamentőként, illetve kifejezetten esélytelen keverékeket mentő szervezetként nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátrahagyunk egy kutyát azért, ahogy viselkedik. Így mindig is lesznek a gondozásunkban olyan kutyák, akiknek rutinosabb, a tapasztalatainkat is meghallgató gazdát keresünk majd, s hisszük, hogy mindannyiuk számára van valahol egy tökéletes család. Mi pedig addig, amíg a tökéletes család megérkezik, mindent megteszünk azért, hogy a kutya megtanulja az emberrel alkotott falka szabályait, s hogy azokat alkalmazva boldog és kiegyensúlyozott életet élhessen.

Vissza...

Bankszámlaszámunk:

10404089-49575251-57561000
(K&H Bank)

Adószámunk:

18258473-1-43

HÍREK

Vásárolj bilétát és támogasd vele a Futrinkát!